Korrelációs csőtörés bemérés Székesfehérváron
A korrelációs csőtörés bemérés két érzékelővel, a vizsgált vezeték két pontján rögzíti a szivárgás zaját, és a jelek érkezési időkülönbségéből számítja ki a feltételezett hibahelyet. Székesfehérváron és környékén akkor jöhet szóba, ha a vezetékszakasz két alkalmas ponton hozzáférhető.
Mi a korrelációs csőtörés bemérés?
A korrelációs szivárgás keresés is akusztikus módszer: a nyomás alatti cső sérülésén kiáramló víz zaját használja. A különbség a mérés módjában van. Nem a felszínen haladva hallgatjuk a jelet, hanem két érzékelő egyszerre rögzíti a vezetéken terjedő szivárgási zajt a vizsgált szakasz két alkalmas, hozzáférhető pontján. A felszínről, talajmikrofonnal végzett hallgatásos keresést az akusztikus szivárgás keresés oldalon írjuk le.
Mérési pont lehet egy megfelelő elzáró, egy szerelvény vagy más, érzékelő csatlakoztatására alkalmas hely. Vízmérőnél vagy a szolgáltató szerelvényeinél csak jogosultan, megfelelő hozzáféréssel lehet dolgozni, ezért ezeket a mérés kedvéért senki ne bontsa meg saját maga.
Azonos anyagú és átmérőjű csőszakaszon a szivárgás zaja általában a vezeték mentén közelebbi érzékelőhöz érkezik hamarabb. Eltérő csőszakaszoknál a hangterjedési sebesség különbségét is figyelembe kell venni. A készülék – ezért nevezik a módszert korrelátoros hibahely-meghatározásnak is – a két jel összevetéséből meghatározza ezt az időkülönbséget, majd az érzékelők közötti vezetékhosszból és a hangterjedési sebességből kiszámítja a feltételezett hibahelyet. A hangterjedési sebesség a csőadatoktól függ, elsősorban a cső anyagától és átmérőjétől.
A vezetékhossz a cső nyomvonala mentén értendő, nem a két pont légvonalbeli távolságaként. Egy kanyarodó vagy irányt váltó vezetéknél a kettő jelentősen eltérhet, és ez az eltérés a számított hibahelyet is eltolja.
A két pontot lehetőleg úgy választjuk meg, hogy a feltételezett hiba közéjük essen, mert a két pont közötti szakaszon kívül eső zajforrás nem értékelhető megbízhatóan. Ehhez nem kell a teljes vezeték mindkét végéhez hozzáférni: elég, ha a vizsgált szakasz két oldalán van alkalmas mérési pont.
Mikor jöhet szóba?
A módszer alkalmazhatóságát nem önmagában a vezeték hossza dönti el: két megfelelő hozzáférési pont, értékelhető szivárgási jel és megfelelő csőadatok is szükségesek. Hogy mikor melyik módszerrel érdemes kezdeni, azt a mérési módszerek összevetése mutatja.
Mitől függ az eredmény?
A számított hibahely csak annyira megbízható, amennyire a bemenő adatok és a rögzített jelek. Látatlanban nem ígérünk centiméteres pontosságot.
Korlátok és ellenőrző módszerek
A korrelációs méréshez két megfelelő hozzáférési pont szükséges; ha ilyen nincs, a módszer nem alkalmazható. Nagyon gyenge szivárgási jel, bizonytalan csőadat vagy zavaró zaj esetén az eredmény nem feltétlenül egyértelmű.
A számított hibahelyet ezért szükség esetén további vizsgálattal ellenőrizzük. A számított hely környezetében talajmikrofonos akusztikus szivárgás kereséssel vethetjük össze az eredményt. Megfelelően előkészíthető szakaszon a jelzőgázos csőtörés bemérés adhat kiegészítést.
Egyértelmű eredmény nélkül nem jelölünk ki feltárási pontot; ilyenkor a további mérésről vagy ellenőrzésről egyeztetünk.
Hogyan illeszkedik a bemérésbe?
Szükség szerint először elkülönítjük a vizsgálandó szakaszt, majd elvégezzük a korrelációs mérést, és ha kell, ellenőrző vizsgálattal erősítjük meg. Megalapozott, egyértelmű eredménynél megjelöljük a feltárás javasolt helyét. A helyszíni munka teljes menetét a csőtörés bemérés menete írja le.
Kérdések a korrelációs mérésről
Miben különbözik a korrelációs mérés a talajmikrofonos kereséstől?
Mindkettő akusztikus módszer, vagyis a kiáramló víz zaját használja. Talajmikrofonnal a felszínen, a nyomvonal mentén haladva hasonlítjuk össze a jel erősségét. A korrelációs mérésnél két érzékelő egyszerre rögzíti a zajt a vezeték két pontján, és a készülék a jelek érkezési időkülönbségéből, a vezetékhosszból és a csőadatokból számítja a feltételezett hibahelyet.
Használható korrelációs mérés műanyag vízcsőnél?
Eleve nem zárható ki, de nehezebb lehet. Műanyag csövön a szivárgási zaj erősebben csillapodhat, ezért gyengébben jut el az érzékelőkig. Hogy egy adott vezetéken értékelhető-e a mérés, azt a csőadatok, a mérési pontok helye és a helyszínen rögzített jel dönti el; ha az eredmény nem egyértelmű, más módszerrel ellenőrizzük.
A teljes vezeték két végéhez kell hozzáférni a korrelációs méréshez?
Nem. Elég, ha a vizsgált szakasz két oldalán van egy-egy alkalmas mérési pont, és a feltételezett hiba lehetőleg ezek közé esik. Ha a vezetéken már vannak megfelelő mérési pontok – például elzárók vagy szerelvények –, a méréshez nem feltétlenül kell feltárás. Ha ilyenek nincsenek, a lehetőségekről helyszíni egyeztetés szükséges.