Falnedvesség mérés műszerrel Székesfehérváron és környékén
A nedves fal még nem mondja meg, hol sérült a vezeték. A víz a falazatban, aljzatban és szigetelési rétegekben is elvándorolhat. A műszeres falnedvesség-mérés megmutatja a nedvesedési zóna kiterjedését.
Falnedvesség-mérés: a nedvesedés útjának feltérképezése
A falon megjelenő nedves folt fontos tünet, de nem feltétlenül jelöli a víz forrását. A nedvesség a falazat kapillárisaiban, az aljzat rétegeiben és különböző szerkezeti csatlakozások mentén terjedhet. A műszeres falnedvesség-mérés célja, hogy ne csak egyetlen pontot, hanem egy teljesebb nedvesedési képet vizsgáljunk.
Több mérési pont összehasonlításával megállapítható, hol magasabb és hol alacsonyabb a nedvességi érték. Ez segíthet megérteni a terjedés irányát, és eldönteni, hogy indokolt-e vízvezeték-hiba irányába folytatni a vizsgálatot.
A nedvességmérő önmagában nem mondja meg, hogy a vizet csőtörés, tetőbeázás, talajnedvesség, kondenzáció vagy szigetelési probléma okozza. A mérési eredményt ezért a tünetekkel, az épület kialakításával és szükség esetén más műszerek adataival együtt értékeljük.
Ha a nedvesedési kép nyomás alatti vezeték hibájával egyeztethető össze, akusztikus vagy jelzőgázos vizsgálattal szűkíthető tovább a hibahely. Fűtési vagy melegvizes rendszer esetén hőkamera is bevonható.
Székesfehérváron és környékén, Fejér megye több településén a falnedvesség-mérés gyakran a komplex vízszivárgás-felderítés egyik első, gyorsan elvégezhető lépése.
Milyen felületeken mérünk?
A mérési pontokat úgy választjuk ki, hogy a nedvesedés kiterjedése és széle is látszódjon, ne csak a legnedvesebb pont.
Mit keresünk a mérési sorozatban?
Nem egyetlen értéket rögzítünk, hanem értékek viszonyát: ebből következtethetünk a víz terjedésének irányára.
Milyen más okokat kell kizárni?
Nedves fal többféle okból lehet nedves, ezért a vízvezeték-hiba csak a többi lehetőség szűkítése után válik megalapozott feltevéssé.
Mit jelentenek a mérési értékek, és miért nem elég egyetlen szám?
A kézi nedvességmérők többsége nem közvetlenül a víz mennyiségét méri, hanem az anyag elektromos jellemzőit: a kapacitív műszer a felület alatti néhány centiméter dielektromos állandóját, a szúróelektródás pedig két pont közötti elektromos ellenállást. Mindkettő közvetett mérés, ezért a kijelzett érték csak az adott anyagra és műszerre értelmezhető.
Ebből következik, hogy egy önmagában álló szám kevés. Ugyanaz az érték egy mészhabarcs vakolaton, egy gipszkarton falon és egy betonaljzaton három különböző állapotot jelent. A mérést emellett fém – betonvas, csőhálózat, fémprofil – és a felület sótartalma is megnövelheti anélkül, hogy a szerkezet nedvesebb lenne.
Ezért mérési sorozatot veszünk fel: ugyanazon a szerkezeten, ugyanazzal a műszerrel, egyenletes rácsban haladva. Az értékelhető információ a viszony – hol emelkedik és hol esik az érték –, valamint a száraz referenciapont, amelyet ugyanabban a helyiségben, biztosan érintetlen felületen mérünk.
A nedvesedés alakja is beszédes. Az alsó szakaszon egyenletesen, vízszintes határral jelentkező nedvesség inkább felszálló talajnedvességre utal; a körkörös, felül élesen elhatárolódó zóna pontszerű vízkilépésre; a hosszan elnyúló sáv pedig a szerkezetben elvándorolt vízre. A csőhiba gyanúját ez a kép erősíti vagy gyengíti, nem a legnagyobb mért érték.
Kérdések a nedvességmérésről
Kárt tesz a mérés a falban?
A műszeres felületi mérés nem bontja meg a szerkezetet: a műszert a falhoz vagy a padlóhoz illesztjük, és nyom nem marad utána. Ha egy adott pontnál a mélyebb rétegek állapotára is szükség van, azt előre jelezzük, mert az már mintavétellel jár.
Megmondja a mérés, honnan jön a víz?
Egyetlen érték nem, a mérési sorozat viszont sokat elárul: a nedves zóna alakja, iránya és széle mutatja meg, felülről, oldalról vagy az aljzat felől terjed-e a víz. A forrás azonosításához ezt a képet a vízóra viselkedésével és a rendszer adataival vetjük össze.
Mennyi idő után lesz újra száraz a fal?
A javítás után is hetekig tarthat, a rétegrendtől és a bekerült víz mennyiségétől függően. Ezért érdemes a burkolat és a festés helyreállítását csak a kiszáradás után befejezni – ehhez a mérés kontrollként megismételhető.
Eltérő ingatlan, eltérő hibakeresési stratégia
Egy társasházi lakásban általában rövidebb vezetékszakaszok és több közös épületszerkezeti kapcsolat található. Itt különösen fontos elkülöníteni, hogy a nedvesség a saját lakás hálózatából, egy felső szintről, közös strangból vagy más forrásból érkezik-e. A falnedvesség-mérés és a rendszer szakaszolása ilyenkor gyakran fontosabb első lépés, mint az udvari vezetékeknél megszokott talajmikrofonos mérés.
Családi háznál az épületen belüli hálózat mellett a vízóra és a ház közötti bekötővezeték is jelentős hibaforrás lehet. Hosszú udvari csőnél a szivárgás úgy is fennállhat, hogy a felszínen sem tócsa, sem látványos süllyedés nem jelenik meg. A talaj elvezetheti a vizet, ezért a fogyasztás és a műszeres jelek vizsgálata kap nagyobb szerepet.
Felújított ingatlannál a vezeték nyomvonala sokszor csak részben ismert. Új burkolat alatt különösen fontos elkerülni a próbabontást. Ha rendelkezésre állnak építés közbeni fényképek, azok a műszeres vizsgálattal együtt sokat segíthetnek a vezeték helyének és a lehetséges hibapontnak a meghatározásában.
Kerti vagy melléképülethez vezető csőnél a talaj, a térkő, az aszfalt és a vezeték mélysége határozza meg, melyik mérési elv használható a legjobban. Ugyanezért minden kiszállást önálló műszaki feladatként kezelünk, nem előre gyártott sablon alapján.